Bolygó Szakcsoport -- Magyar Csillagászati Egyesület
A bolygók rajzolásának technikája
Hollósy Tibor
2003. január 01.
Frissítve: 2006. november 10.

A mai napig az emberi szem a legegyszerűbb és a legolcsóbb "detektor". Szemünk képes a különböző intenzitású területeket egymástól elkülöníteni és a nyugodt légköri pillanatokban az apró, finom részleteket felismerni. Eme képességét a bolygók megfigyelésénél remekül kihasználhatjuk. Nem mindegy azonban, hogy a látottakat milyen formában ábrázoljuk. A teljesség igénye nélkül próbálom meg összefoglalni a vizuális látvány rajzban történő megjelenítésének mikéntjét. Mindez talán hasznos útmutató lehet azok számára, akik most kezdik az ismerkedésüket a bolygóészleléssel.
Miért rajzolunk?
A CCD forradalmának hajnalán joggal kérdezhetnénk, hogy miért tölt bárki hosszú órákat az éjszakai csípős hidegben a bolygók rajzolásával. A válasz egyszerű. Az égbolt önálló távcsöves felfedezése sok amatőrben felébreszti a vágyat a látottak megörökítésére. A megismerés folyamata az, ami miatt a vizuális bolygóészlelés mindig is létjogosult lesz. Ezek a rajzok biztosítják a legegyszerűbb utat a bolygók "felfedezéséhez". A rajzok, ha a valósághoz híven készülnek, akár a tudományos kutatás számára is értékesek lehetnek. Emellett természetesen az okuláron keresztül végzett megfigyelések fontos részét képezik távcsöves élményeinknek is! A bolygóészlelés az egész világon reneszánszát éli, ami nem véletlen, hiszen ezen a területen a vizuális munka teljes egészében amatőr privilégium.
Számomra a rajzolás gyönyörűséges időtöltés. Szívesen töltöm az időmet vázlatok készítésével az okulár mögött. Bármelyik planétánkat is figyeljem meg, mindig találok a rajzolásban egy jobb, újabb módszert, amit begyakorolva új eredmények születnek. Sokan gondolják úgy, hogy rajzolni csak a veleszületett tehetséggel rendelkezők tudnak, ezért a legtöbben meg sem próbálkoznak a látottak megörökítésével. Noha a rajzkészség fontos tényező a bolygók ábrázolásánál, már néhány egyszerű módszer elsajátításával és kitartó gyakorlásával is jelentős eredmények érhetőek el!
A rajzolás kellékei
Mivel a bolygókon egy-egy kivételes alkalomtól eltekintve soha nem látunk igazán kontúros részleteket, a rajz elkészítésénél elsősorban a puha grafitceruzák jöhetnek számításba. Ezekből nem árt többfélét beszerezni. A legjobbak talán a Koh-I-Noor és a Derwent márkájú 2B, 4B, 6B, és 8B jelzésűek. Minél nagyobb a szám, annál sötétebb árnyalatot tudunk ábrázolni. Készletünket nem árt egy-egy keményebb HB-s, H-s darabbal is kiegészíteni. Aki pedig a színes rajzok gondolatával is kacérkodik, annak ajánlom a Derwent akvarell ceruzakészletét, mellyel némi ráérzéssel a bolygóknak megfelelő színárnyalatok csalhatók elő. Munkánknál szükség lesz még puha radirra, egy vékonyabb és egy vastagabb fekete alkoholos filctollra, puha szőrű ecsetre, ceruzahegyezőre, és néhány papírzsebkendőre. Ezek birtokában már bátran tehetjük meg első próbálkozásainkat.
A rajz készítésének lépései a Jupiternél és a Marsnál




















Mielött rajzolnánk - megfigyeléseink információtartalma
A megfigyelés során ne feledkezzünk meg arról, hogy egy-egy szép rajz a megfelelő információk hiányában semmit nem ér! Ezért minden esetben a bolygóknak megfelelő észlelőlapokon kell dolgoznunk, és a kiértékelhetőség végzett azok rovatait a lehető legpontosabban ki kell töltenünk. A formanyomtatványokon két korong található. Az elsőn a megfigyelés végleges rajzát, míg a másodikon annak vázlatát készítjük el az intenzitás- és színbecslések feltüntetésével. Akik színszűrős munkát végeznek, az alkalmazott szűrőknek megfelelően több észlelőlapot is ki kell tölteniük. Az észleléseink értékesebbek lesznek, ha szöveges leírást is készítünk. Ezért a megjegyzés rovatot se hagyjuk üresen. Tapasztalatainkat és a látottakat minden esetben írjuk le.
A rajzolás menete
Megfigyeléseinket 10-15 perces szemszoktatással kezdjük. A vizuális megfigyelésnél fontos, hogy szemünk megszokja a megváltozott körülményeket. Figyelemmel kísérve a kiszemelt bolygót, azon egyre több részletet fogunk észrevenni. Első lépésként már ez alatt az idő alatt elkezdhetjük felvázolni a végleges és a vázlat korongján a nagyobb, átfogó alakzatok határvonalait. Ezt a vázlat korongján határozott, éles vonalakkal, míg a végső rajznál a lehető legfinomabb módon, tompán kihegyezett 2B-s grafit ceruzával végezzük.
Miután szemünk alkalmazkodott a sötéthez, feljegyezzük az észlelés időpontjának kezdetét, az átlátszóság és a nyugodtság becsült értékét, és a fentiekben írott módon mindkét korongon párhuzamosan elkezdjük rögzíteni a megpillantott további részleteket. Különösen a gyors tengelyforgású bolygóknál (pl.: Mars, Jupiter, Szaturnusz) mindezt a lehető legrövidebb idő alatt kell elvégeznünk, hogy beleférjünk az észleléshez rendelkezésünkre álló negyedórás időtartamba. Mivel az említett bolygók forgása gyors, észlelési időnket a lehető legjobban kell beosztanunk. Ennek megfelelően 4-5 percünk van a részletek ábrázolására. Ezt egymáshoz viszonyítva a lehető legpontosabban kell elvégeznünk.
Sokan egy-egy átlagosnál jobb légkör esetén rajzolhatatlannak tartják a bolygók részletgazdagságát, és meg sem próbálkoznak a látottak megörökítésével. Holott ezek azok a pillanatok amikor a legjobb rajzok készíthetőek! Mindig a leglátványosabb, legjellemzőbb alakzatokat rajzoljuk elsőre, és ezt követően próbáljuk meg a további, apró részleteket is felvázolni. Ezeket soha ne a bolygókorong széléhez, hanem mindig a már berajzolt alakzatokhoz viszonyítsuk.
Harmadik fázisként a korongrajz intenzításhű tonusozását kell elvégeznünk. Ekkor alakul ki a rajz végleges formája. Ez a legnehezebb rész. Ekkor kell rajzunkat a lehető leginkább vizuális látvánnyhoz hasonlatossá tenni. A tónusozást bátran és határozottan végezzük. Ekkor kerülnek elő a sötétebb árnyalatokat adó, szintén tompán kihegyezett 4,6 és 8B-s ceruzák. A kezdő megfigyelők erősen és kontúrosan rajzolnak, holott szinte minden planétánk legtöbbször elmosódott, finom intenzitáskülönbségekkel bíró, ködös megjelenésű. Törekedjünk ezért arra, hogy ne vigyük túlzásba a látott területek sötét megjelenítését és azok határvonalainak éles ábrázolását. Ilyenkor egy radír vagy egy papírzsebkendő segítségével tehetjük élethűbbé rajzunkat, érzéssel "elmosva" magukat a részleteket, azok széleit, vagy éppen találkozási pontjait. Kitartó gyakorlással mindez 1-2 perc alatt elvégezhető. A viszonylag ritkán megjelenő kontúros részleteket leginkább H-s, vagy HB-s, szükség esetén hegyes B-s ceruzák valamelyikével rögzíthetjük.
Amennyiben fázist mutató bolygót észlelünk, annak terminátor vonalát a lehető legpontosabban rajzoljuk meg, ügyelve az esetlegesen látott terminátor anomáliákra (Merkúr, Vénusz). A sötét oldalt a látvány növelésének érdekében a végleges rajz korongján fekete alkoholos filccel érdemes kihúznunk. Óriásbolygóink feltűnő peremsötétedésének ábrázolásáról se feledkezzünk el. Ennek legjobb módja, ha az észlelőlap korongjának szélét a végső rajz elkészültével koncentrikusan egy-két milliméter szélességben 2B-s ceruzával halványan besatírozzuk, majd ezt követően azt papírzsebkendővel óvatosan elkenjük.
Észleléseinket az alakzatok intenzitás- és színbecslésével zárjuk. Ezt szintén egymáshoz viszonyítva, a konstans értékek figyelembevételével végezzük.
Színes rajzok
A nagyobb átmérőjű tükrös távcsövekkel rendelkező amatőrők színes rajzok elkészítésével is próbálkozhatnak. Több hónapon keresztül végzett munkát követően a legtöbb jó szemű észlelő felfigyel a bolygók korongján látható színekre. Ezzel kapcsolatban azonban megjegyezném, hogy a színek becslése az észlelések összesített feldolgozásának szempontjából sokkal célravezetőbb. Néhány kivételes esetben azonban bolygóink korongja annyira gazdag színvilágú, hogy érdemes megpróbálkoznunk a színek visszaadásával. Ekkor természetesen le kell mondanunk a színszűrők folyamatos használatáról.
A látott színek rajzban történő megjelenítése nem egyszerű feladat. Ezeket én a Derwent cég akvarell ceruzáival készítem. Ezek színei egymással jól keverhetőek, munka közben nem kenődnek. Ráadásul nagyon finoman és óvatosan lehet velük dolgozni. A részletek kiszínezését követően azok vizes puha ecsettel elmoshatóak, és a kihegyezett, vízbe mártott ceruzákkal a finomabb részletek is sokkal valósághűbben ábrázolhatók. Azt tanácsolom, hogy akik színesben próbálják meg visszaadni a bolygók látványát észlelési tapasztalataiknak megfelelően, még az észlelések megkezdése elött próbálják ki az alkalmazni kívánt ceruzákat! Az akvarell ui. víz hatására rendkívül jól terül - különösen a sötétebb árnyalatoknál - túlzottan intenzív színeket eredményez. A legtöbb színes rajz elkészítéséhez a barna, sárga, narancs, szürke és vörös, valamint a különböző testszínek halványabb árnyalatai a legalkalmasabbak, de készletünkből a fekete szín sem hiányozhat.
A távcső mellett a legtöbben vörös észlelőlámpa segítségével készítik rajzaika. Ennek fénye mellett viszont nem tudunk színes rajzokat készíteni. Ekkor jobb, ha észlelőlámpánk szűrés nélkül, természetes fényében, de a lehető leghalványabban világít. Egy gyengébb elem alkalmazása ekkor jó szolgálatot tehet.
A színes rajzok elkészítése az átlagosnál több gyakorlást igényel, viszont a végeredmény minden fáradozásunkért kárpótol.
Néhány jó tanács
Célszerű, ha egy láthatósági időszakon belül mindig ugyanazt a műszert és kiegészítőit használjuk. Észleléseink csak ekkor válnak kiértékelhető, homogén sorozattá. Mivel a bolygók megfigyelése hosszú távú tevékenység, még jobb, ha akár évekig nem változtatunk eszközeink összeállításán.
Jóval pontosabban dolgozhatunk, ha nem bízzuk magunkat az emlékezetünkre. Rjzainkat minden esetben a távcső mellett fejezzük be! Így a készülő rajzot folyamatosan összehasonlíthatjuk az okulárban látott képpel.
Bolygóink a távcső látómezejében egymástól eltérő megjelenésűek. Az észlelés során más-más részletekre figyelhetünk fel. Munkánkat soha ne kezdjük azonnal a rajz elkészítésével. Először tanuljunk meg látni! Vegyük észre a bolygókat jellemző sajátosságokat, tanulmányozzuk azok észlelésének mikéntjét, és csak ezt követően lássunk neki ábrázolásuknak.
Senkinek sem kell elkeseredni, ha az első rajzok nem igazán lesznek "életszagúak". Kitartó és legfőképpen megszállott gyakorlással szerezhető meg csak az a rutin, aminek segítségével tolmácsolhatóak a látottak. Jómagam sem vagyok soha elégedett elkészült rajzaimmal. Talán ez a mozgatórugója minden további próbálkozásnak.