Bolygó Szakcsoport -- Magyar Csillagászati Egyesület
A Merkúr megfigyelése
Hollósy Tibor
2003. január 01.
Frissítve: 2006. június 10.
Bármennyire is népszerű a bolygóészlelési terület hazánkban, a Merkúr mintha valamelyest fekete bárány lenne, a népszerűbb Jupiter, Szaturnusz vagy éppen a Mars mellett. Ennek oka a bolygó nehéz megfigyelhetőségében és nem éppen felszíni részletgazdagságában kereshető.
Megfigyelhetősége
Sok amatőr csalódik, mikor távcsövével először megkeresve a Merkúrt csak egy sápadt, sárga, erős fázist mutató, hullámzó korongot lát. Ennek következtében sokan így könyvelik el a látottakat, és megfigyeléseiket egészen más irányban végzik tovább. Így nem csoda, hogy a Merkúr-észlelések száma egyre kevesebb, és az eredmények is egyre szerényebbek. Kitartó észlelőmunkával azonban értékelhető anyagok birtokába juthatunk.
A bolygó megfigyelésére a kedvező elongációk idején van lehetőségünk, s olyankor is legtöbbször csak fázisának változása a feltűnő. Fentieknek megfelelően nem véletlen, hogy annyira nélkülözött lett naprendszerünk legbelső bolygója.

Esti láthatóság - keleti kitérés
Hajnali láthatóság - nyugati kitérés
Még mielőtt belevágnánk megfigyelésének mikéntjébe, meg kell, hogy magyarázzuk az elongáció fogalmát. Az elongáció magyarul kitérést jelent. A Merkúr kissé megnyúlt pályán, igen közel kering Napunk körül. Földünkről nézve, a bolygó sohasem távolodik el 28 °-nál távolabb központi égitestünktől. Emiatt megfigyelésére csak a hajnali, vagy a kora esti órákban nyílik lehetőségünk, mikor az égitest a horizonthoz fölött igen alacsonyan tartózkodik. A Napunktól látszólagosan távolodó bolygó ezen időszakait nevezzük elongációs vagy kitérési időszaknak, míg a maximális távolságát elérve elongációról, vagy legnagyobb kitérésről beszélünk. Láthatóságai nem egyformák. Sokat számít, hogy mely irányban található Napunktól, és hogy pályája mely pontján (afélium, perihélium) tartózkodik a kitérési időszakban. Aféliumban 28°/ra, míg perihéliumban maximum 18°-ra távolodik el a Merkúr a Naptól. Ráadásul sokminden függ attól is, hogy az ekliptika mekkora szöget zár be a horizonttal a kitérési időszak idején. A nyugati kitérés a hajnali, míg a keleti kitérés az esti, nyugati égbolton figyelhető meg. Fentiekből egyértelműen kiderül, hogy a már a Merkúr puszta megpillantása is eredménynek számít. Az igazi élményt azonban természetesen a távcsöves megfigyelések nyújtják.
Az észlelés technikája - műszerek és észlelési programok
A bolygó észlelésénél legfontosabb a megszállottság. Az évenként bekövetkező 6-7 elongációból csak 2-3 kísérhető igazán figyelemmel. Az égitest szabad szemmel történő sikeres megkeresése, mint mondottuk, csak a kedvező kora esti, vagy a kora hajnali órákban lehetéges, vagyis már a megpillantása is nehézségekbe ütközhet. Ha meg is találjuk az esti égen, oly közel jár a horizonthoz, hogy a vastag légkörön keresztül a hozzánk beérkező fénye káros fénytöréseket szenved. Fentiek miatt próbáljuk meg a bolygót mindig a horizont felett minél magasabban észlelni.
Fázisbecslés
Az alkalmazott távcsőátmérők tekintetében elmondható, hogy szinte bármely, az amatőrök rendelkezésére álló műszerrel hasznos munka végezhető. Talán a kezdők számára a leghálásabb feladat a bolygó fázisbecslése, különös tekintettel a dichotómia (50%-os fázis) időszakára. A legnagyobb kitérések időpontjában látjuk a korongnak pont a felét. Ekkor a Merkúrról nézve 90°-ra látszik a Föld a Naptól. Ehhez a munkához 7-10 cm-es, jobb minőségű akromatikus obketívvel szerelt távcső kell. 100-150x-es nagyítással próbálkozhatunk a korong fázisváltozásának rendszeres figyelemmel kísérésével. A látott fázist szabvány észlelőlapon ábrázoljuk, és annak mértékét a rajz alapján állapítsuk meg. A szűrők alkalmazására fordítsunk fokozott figyelmet. Mindig ugyanazt a szűrőt használjuk, mivel a különböző színű szűrők egymástól eltérő fázisértéket adhatnak.
A dichotómia időpontjának meghatározása kiemelten fontos. A mai napig nem igazán eldöntött ui., hogy a megfigyelt időpont miért tér el sok esetben a geometriailag előre kiszámolt értéktől. A mai napig kérdés, hogy ezt a Vénusz esetében elfogadott Schröter-effektus okozza, vagy egyszerű fázis-szabálytalanságról van szó, melynek okát az észlelők fiziológiai és pszichológiai állapotában kell keresnünk?
Szerencsés esetben, kivételesen jó légköri viszonyok mellett, már ilyen szerény objektív-átmérők mellett is láthatóvá válhatnak különböző, erősebb intenzitású felszíni részletek. Azokat feltétlenül rajzoljuk az észlelőlapra, és ne feledkezzünk meg intenzitási értékeik becsléséről sem. A legjellemzőbb részletek, melyek ezekkel a csekélyebb átmérővel is látszanak, a különböző terminátor-anomáliák. Ilyenkor a bolygó világos félgömbjét a sötéttől elválasztó vonal nem szabályos ív, hanem mindenféle kitüremkedések tarkítják.

Egy-egy elongációt figyelemmel kísérve az észlelésekből elkészíthető az időszak térképe
Felszíni részletek
10-20 cm átmérőjű műszerekkel, 200-300x-os nagyítást alkalmazva már bátran próbálkozhatunk ennél több részlet megpillantásával is. Amennyiben felszíni alakzatokat sikerül megfigyelni, azokat intenzitásuknak megfelelő árnyalattal rajzoljuk, és próbálkozzunk meg a látott színek becslésével is. Vizsgáljuk a Merkúrt többféle színszűrő segítségével, külön-külön meghatározva a látott alakzatok intenzitását különböző szűrők esetén.
20 cm-es távcsőátmérő felett a legtöbbször nem látunk már további részleteket. Ennek magyarázata az, hogy a Merkúrt majd minden esetben a látóhatárhoz igen közel tudjuk csak megfigyelni. A horizonthoz közeledve a bolygó fénye egyre vastagabb légrétegen keresztül érkezik a megfigyelőhöz. Az észleléseket legtöbbször akkor végezzük, mikor Nap már, vagy még nem látszik. Ekkor azonban a bolygó közel van a látóhatárhoz, s a légköri turbulencia itt a legerősebb. Fentiekből belátható, hogy a honi bolygóészlelők által némiképp elhanyagolt hajnali láthatóságok sokkal több lehetőséget kínálnak felszíni részletek megpillantására, mint az esti, nyugati égen bekövetkező láthatóságok, mert az idő múlásával a bolygó nem hogy belesüllyed, hanem kiemelkedik ezekből a légköri turbulenciákkal terhelt rétegekből. Hajnalban, a sötétebb égi háttér előtt előbb megpillanthatjuk, mivel ekkor az égbolt sok esetben tisztább és nyugodtabb. Ilyenkor hosszan figyelemmel kísérhetjük, akár a napfelkeltét követően is, az esti láthatóságokkal ellentétben, amikor is a Nap fénye miatt már a megpillantása is nehézségekbe ütközik, és megtalálását követően egyre csak közelít a látóhatárhoz. Természetesen nem favorizálni szeretnénk ezáltal a hajnali láthatóságokat, de ezek lényegesen jobbak és több sikerrel kecsegtetnek az esetleges felszíni alakzatok megpillantásának lehetőségével. Talán itt csak propagálni szeretnénk, hogy megéri a hajnali felkelés egy-egy sikeres Merkúr-észlelés kedvéért. Egy igazi Merkúr-megfigyelő azonban mind a keleti, mind a nyugati elongációs időszakokat figyelemmel kíséri, megéri, higgyétek el!
Mivel a bolygó tengelyforgási ideje rendkívül lassú (59 földi nap), az észlelések elvégzésére bőséges idő áll rendelkezésre. Így gyakorlatilag a centrálmeridián értékének változása több nap alatt sem jelentős. Emiatt a legnagyobb kitérések idejében megfigyeléseink eredményeit akár egyetlen rajz formájában is összegezhetjük.
Az elmúlt három év észlelési anyagait feldolgozva szomorú tapasztalat volt, hogy az észlelők jelentős többsége nem használt megfigyelései során szűrőt. Pedig a különböző színű filterek használatával lényegesen biztosabban, pontosabban tudunk fázisbecsléseket végezni, arról már nem is szólva, hogy a felszíni alakzatok megfigyeléséhez azok használata szinte kötelező. A szűrők színére vonatkozóan általános recept nemigen adható. Erre vonatkozóan még az ALPO-n belül is megoszlanak a vélemények. Ennek ellenére általános tapasztalatként elfogadható, hogy az atmoszféra káros hatásai, valamint a bolygó fényes korongjának ragyogása ellen a narancs, vagy a vörös szűrők használata a javasolt. A nagyobb távcsőátmérőknél főként a vörös szűrő használata vált be. Van, aki fenti két szűrő mellett a kék filtereket is előnyben részesíti. Javasolható, hogy mindenki saját maga próbálja ki a különböző gyártmányú szűrőket és válassza ki a legjobb kombinációt a saját szemének és felszerelésének megfelelően. Természetesen legyünk következetesek és egy-egy láthatósági időszakon belül mindig ugyanazt a szűrőt alkalmazzuk, biztosítva ezáltal megfigyeléseink homogenitását.

Frank J. Melillo CCD-felvétele
Noha sok esetben a Merkúr vizuális észlelése is komoly problémákba ütközik, mégis úgy gondolom, hogy a jövőben érdemes volna a CCD-technikát is bevetni, a teljesebb észlelések érdekében. Külföldi példák igazolják ennek létjogosultságát.
Sajnos sok esetben hiába áll rendelkezésünkre kiváló műszer, a légkör rossz átlátszósága és nyugodtsága sok esetben rendkívüli mértékben zavaró lehet, és nemegyszer meg is hiúsítja az észleléseinket. Ám ennek ellenére a kitartó munka meghozza gyümölcsét, és számtalan megfigyelési élménnyel és tapasztalattal lehetünk gazdagabbak egy-egy Merkúr elongáció végére.
Megfigyeléseinket mindig szabvány észlelőlapon rögzítsük, és azt minden esetben az elongációt követően küldjük meg a Meteor mindenkori rovatvezetőjének címére. Reméljük, hogy az eddig elhanyagolt Merkúr az elkövetkezendő időszakban jóval nagyobb népszerűségnek örvend majd a bolygóészlelők berkeiben. Noha a Merkúr a bolygók között az egyik legnehezebben megfigyelhető célpont, s nincs ugyan garancia arra, hogy valami izgalmasat sikerül megfigyelnünk korongján, kitartó észlelőmunkával mégis komoly eredményeket érhetünk el. Ehhez kívánok mindenkinek sok sikert!