Bolygó Szakcsoport -- Magyar Csillagászati Egyesület
A Vénusz megfigyelése
Hollósy Tibor
2003. január 01.
Frissítve: 2006. június 10.
A Vénusz megfigyelhetősége némiképp hasonlít a Merkúréhoz. Belső bolygóként ugyanúgy csak az elongációk során figyelhetjük meg, látszó korongjának méretváltozásai mellett hasonló fázisváltozásokat mutat.Természetesen a nagyobb pályaátmérőnek, valamint a nagyobb keringési időnek köszönhetően ezek a jelenségek tágabb időközöként figyelhetők meg. Ennek, valamint a Földünkhöz való közelségének köszönhetően a Vénusz akár 47°-ra is eltávolodhat Napunktól, ezért megfigyelhetősége jóval könnyebb, mint a Merkúré. Közelsége lehetővé teszi, hogy az alsó együttállások idején egy jobb szemű ember meglássa a Vénusz sarlóját, mivel látszó átmérője ekkor meg is haladja az emberi szem felbontóképességét, ami nagyjából 1 ívmásodperc. Ez már csak azért is érdekes számunkra, mert Naprendszerünk többi bolygójának látszó korongja még legnagyobb közelségük idején sem éri el ezt az értéket. Nagy kár, hogy a Vénusz teljes felszínét sűrű, vastag légkör borítja, ami miatt felszíni részletek megpillantására nincs lehetőségünk. Mindennek ellenére sok-sok új észlelési terület kínálkozik, melyeket az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül összefoglalunk.
Fázisbecslés

Esti láthatóság - keleti kitérés
Hajnali láthatóság - nyugati kitérés
Kezdő bolygóészlelők számára a leghálásabb észlelői program. A bolygó fázisváltozásai már egy kisebb, 5 cm-es átmérőjű refraktorral, 100-150x-es nagyítás mellett könnyen nyomon követhetők. Az észlelőlapon a látott kép alapján, a lehető legpontosabban kell berajzolnunk a terminátor vonalát, mert az észlelt fázis nagyságának kimérése ez alapján történik.
Az észlelések és a geometriai helyzet alapján előre kiszámított megvilágítottsági értékek eltérnek egymástól! Ez a bolygó vastag légkörével magyarázható. Az abban szóródó és elnyelődő fény az esti láthatóságok idején a fázis sietését, míg a hajnali láthatóságoknál annak késését idézi elő. Így a fentieknek megfelelően az előrejelzett érték hol kisebb, hol nagyobb a ténylegesen észleltnél. Ennek megfelelően a dichotómia (50%-os fázis) időpontja is eltolódik. Ez az ún. Schröter-effektus. Valós jelenségről, nem az emberi szem pontatlanságáról van tehát szó, melynek nyomon követése rendkívül hasznos feladat a bolygóészlelők számára. Különösen a már említett dichotómia pontos időpontjának megfigyelése fontos. A dichotómia szolgáltatja ugyanis a legalkalmasabb pillanatot a fázis ellenőrzésére, mivel nem nehéz megállapítani, hogy mikor látszik a terminátor vonala tökéletesen egyenesnek.
A bolygó erős csillogása miatt a lehető legpontosabb rajz elkészítése érdekében mindig használjunk szűrőket! Ám azok használatára fordítsunk nagyobb figyelmet. A zavaró csillogás - a fázisérték módosulása nélkül - legjobban semleges (szürke), vagy zöld, esetleg sárga szűrővel kiküszöbölhető. Ám noha a kék és vörös szűrők ideálisan letompítják a bolygó zavaró csillogását, azok más-más fázisértéket adnak a már említett szűrőkhöz, sőt - egymáshoz képest is. Ezért a Vénusz észlelésénél legyünk céltudatosak. Mindig ugyanazt a szűrőt(ket) használjuk, és pontosan jegyezzük fel, melyiket alkalmaztuk a fázis, és melyiket a részletek megfigyeléséhez. Lehetőség szerint több színszűrővel történő észlelésnél használjunk külön észlelőlapot, hogy megfigyeléseink jobban összehasonlíthatóvá váljanak. Ezzel kapcsolatban a szöveges beszámolóról se feledkezzünk el.
A felhőzet alakzatainak észlelése
Ehhez a munkához már nagyobb, 10-15 cm-es távcsőátmérő és 150-250x-es nagyítás szükséges. A ragyogó korongon sokszor kisebb-nagyobb, világosabb és sötétebb területek, foltok jelennek meg, teljesen szabálytalan időközönként. Ezek légköri eredete bizonyított. A sötétebbeket könnyebben, míg a - fényes alapon jelentkező - fényesebb foltokat nehezebben lehet észrevenni. Megfigyelésükben nagy segítséget jelent a különböző szűrők használata. Erre a célra különösen az ibolya, a vörös, és a zöld filterek használata ajánlott.

David M. Moor felvételei (MX-5 kamera, UV filter, 35C). Bizonyíték, hogy a Vénusz korongján is akad látnivaló.
A megfigyelt alakzatokat minden esetben a lehető legpontosabban rajzoljuk az észlelőlapra, és azok intenzitásbecsléséről se feledkezzünk el, mert észlelésünk így lesz feldolgozható. Ennél az észlelési területnél különösen fontos az észlelő elfogulatlansága! Magyarán szólva, amit nem látunk, azt ne rajzoljuk le.
Pólussapkák (szarvak)

Pólusszarvak
A Vénusz észlelése közben - kisebb fázisnál - talán a legfeltűnőbb alakzatok. Ezek a területek fényesek és a bolygó látszó pólusaihoz közel helyezkednek el. A dichotómia közelében a legfeltűnőbbek. A fél fázis elérését követően legömbölyítettnek mutatkoznak, máskor, kisebb fázis esetén hosszan átnyúlnak a bolygó látszó pólusainak környékén, keresztül a korong szélei mentén, a sötét területekre (szarv). Néha úgy jelentkeznek, mintha sötét határvonalai lennének. Innen kapták a gallér elnevezést. Ezek is légköri jelenségek, a fényszórás és fénytörés révén jönnek létre. Amennyiben ilyen jelenséget tapasztalunk ezt is, rögzítsük az észlelőlapon.
Hamuszürke fény
Még Schröeter jegyezte fel először ezt a jelenséget, mely gyakorlatilag csak 30%-os fázis mellett látszik. Ilyenkor tapasztalható, mint halvány fénylés a sötétebbik, éjszakai oldalon. Észlelése rendkívül nehéz, különösen világos égi háttér előtt. Így észlelése igazi bolygós kihívást jelent! Ha sikerül megpillantani mindenféleképpen jegyezzük fel! Gondolom, mondanunk sem kell, hogy jelen esetben is fontos az észlelő objektivitása! A jelenség megfigyelésénél sokat segít, ha egy félhold alakú takarással kitakarjuk a fénylő részét a bolygónak. A jelenség létezésében sokáig kételkedtek, sokan pusztán kontraszthatásnak tartották, míg Kozirev és Newkirk spektroszkópiai úton nem igazolták a vizuális megfigyeléseket.
Terminátor-rendellenességek

Aki rendszeresen észleli a Vénuszt, az bizonyára egy idő múlva felfigyel arra a jelenségre, hogy a bolygó látszó korongján, a nappali és éjszakai részt egymástól elválasztó terminátorvonal sok esetben nem szabályos ív, hanem azon kisebb-nagyobb kitüremkedések, csorbulások láthatóak. Ezt a - különösen növekvő fázis idején látható - terminátor-anomáliát rendszeresen jegyezzük fel észlelőlapjainkon.

A műszerekre vonatkozó megjegyzések
Ugyan minden bolygó észlelésekor, de a Vénusz esetében még fontosabb követelmény a következetesség. Lehetőségeinkhez mérten mindig ugyanazt a műszert, szűrőt és okulárt, nagyítást használjuk megfigyeléseinkhez, mert észleléseink csak így válhatnak összehasonlítható, homogén sorozattá!